Hiba: amikor a marketingben saját magunkból indulunk ki

Egy érdekes téma merült fel a napokban. Egy marketinggel foglalkozó hölgy, aki olvasta a könyvem, felvetette, hogy ő nem szokott hírleveleket olvasni, valamint a párjánál is nem egyszer látja a rengeteg felhalmozódó olvasatlan e-mailt (aminek a jó része hírlevél). Így arra jutott, hogy a hírlevélküldés felesleges dolog, vagy legalábbis nagyon gyenge hatásfokú marketinges eszköz.

Elgondolkodtam. Jogos a felvetés.

Én magam szoktam hírlevelet olvasni, van olyan, amit azonnal megnyitok és elolvasok, amint meglátom a telefonomon, és időm épp engedi. Azokról a témákról és cégekről, amelyek nem érdekesek számomra (és előreláthatóan később sem is lesz az), leiratkozom.

Tény, hogy én elég tudatosan állok ehhez a témához, mert tudom, mi van mögötte.

Én marketingesként azt tapasztaltam, hogy a hírlevél lehet egy nagyon jó eszköz, még tökéletesen ismeretlen személyek felé is. De ugyanúgy lehet nem túl hatékony is.

Nyilván több dologtól függ.

    • Először is, valóban feliratkoztak azok a személyek, vagy csak kényszerből (pl. egy vásárlás részeként) kerültek fel a listára? Ha nem igazán önkéntes a feliratkozás, akkor esélyesen nincs igazi érdeklődés a téma iránt.
    • Mennyire lett elhanyagolva az az e-mail lista? Sajnos, tapasztaltam, hogy amikor évekkel ezelőtt kaptak azok a feliratkozók tőlünk bármit, majd hirtelen küldtünk nekik egy hírlevelet a semmiből, kevés volt az e-mailt megnyitók aránya, és sok a leiratkozás.
    • Tényleg azoknak az embereknek szól a hírlevél? Erre jó megoldás az, ha esetleg több csoportra bontjuk a feliratkozóinkat, és így személyre szabottabb lesz az üzenetünk.
    • Jól van megírva, megszerkesztve? Ezek a banális dolgok: szétesik-e, van-e benne kép, jól van taglalva, igényes, jól olvasható, mobiltelefonon is illeszkedik a képernyő méretéhez?
    • Kellően figyelemfelkeltő a tárgysor? Egy tárgysor kitalálásakor legyünk kreatívak és az legyen ütős!
    • Nincs túl sűrűn hírlevél? Az igazán lelombozó, amikor egy cég azzal veszíti el az érdeklődőt, feliratkozót, hogy túl sűrűn küld neki valamit. A legsűrűbb az a heti 1, annál ne legyen sűrűbben, csak legfeljebb nagyon-nagyon indokolt esetben. Ezt nagyon látványosan megtapasztaltam, amikor egy korábbi cégemnél az volt a kifejezett kérés, hogy legyen sok hírlevél. Az eredmény: rengeteg leiratkozás.
    • Nem túl hosszú a szöveg? A hírlevél nem lehet több oldal hosszúságú, mert még ha érdekli is az illetőt, nem fogja elolvasni, vagy legközelebb már nem nyitja meg. Így érhető el, hogy rengeteg olvasatlan, „majd máskor elolvasom” típusú, félretett hírlevél legyen a feliratkozóink fiókjában.

Ezzel kapcsolatban a fentieken felül van még egy fontos tanulság:

a marketingben soha ne saját magunkból induljunk ki!

Inkább teszteljünk, kísérletezzünk és figyeljük meg, mire, hogy reagál a célcsoportunk.

A hírlevél témájáról bővebben írok a Kis marketinghatározó című könyvemben.